36. Svéd lány megette a lovát

Hírekkel nem szoktam foglalkozni, esetleg ilyen kevésbé hír értékűekkel, mint amilyen ez is volt.

The story so far: Egy svéd lánynak volt egy versenylova, akin ugye nyilvánvalóan, lovagolt. A lovat el kellett altatni, majd a lány megette.

Régen még nem szerették megenni az emberek a szeretteiket, legyen az állat vagy ember (lásd Full Metal Panic? Fumoffu és South Park megfelelő részeit), de a társadalom folyamatosan változik, ami jó (?). Indoka az volt, hogy mert az egészséges volt, a boltban meg egészségtelen ételeket szoktak árulni, én most felfedem teljes inkompetenciámat a témával kapcsolatban: Nem méreggel szokták az állatokat elaltatni? Mert amennyiben a válasz igen, akkor előfordulhat, hogy nem is volt már annyira egészséges. Olyan is volt, hogy ha nem eheti meg a saját lovát, akkor többet húst sem fog enni. Mivel nem kényszerítették rá, én azon az állásponton vagyok, hogy inkább nem ennék többé húst (egyértelműség kedvéért halat sem), minthogy megegyem a kutyám/macskám. A groteszk oldala a dolognak (átvezetve emberekre), hogy mennyivel kevesebb helyet foglalnának, ha minden temető helyett étterem lenne, és ha meghalna valamelyik rokonod, akkor meg tudnád enni, a maradékot meg hazavinnéd a kutyának, és temetés se lenne, csak halotti tor (új értelemben). Aztán jönnének a háborúk idején a gyorséttermek, ahol az özvegytől megkérdezik, hogy “itt fogyasztja, vagy elviszi?”. A lány is azzal védekezett, hogy a halottnak már mindegy. Ez alapján lehetne a névtelen katonákért bemenni majd azoknak, akik rákapnak a kannibalizmusra.

Szumma: Ahogyan a kor társadalma változik, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a közeli/távoli jövőben nem így fog hangzani ez a párbeszéd:
– Hallottam, mi történt. Részvétem.
– Köszönöm.
Hanem:
– Hallottam, mi történt. Milyen íze volt?
– Olyan, mint papónak.

Advertisements

One thought on “36. Svéd lány megette a lovát

  1. Az elaltató-injekció tudtommal hasonlít az érzéstelenítőkhöz, altatószerekhez, csupán a dózis sokkal nagyobb. A központi idegrendszerre hat, és véren keresztül terjed szét. Általábanem szoktak altatott állatot enni, de ha rendesen kivéreztetik a húst feldolgozás előtt, akkor talán ehető marad a hús (persze valszeg nem így altatták).

    Nem egyedi eset, hogy elaltatott lovat dolgoznak fel, lényegében a hazai szórványosan előforduló lóhús az sérült, vagy öreg lovakból készül. Ezeket árammal altatják, vagy fejbe lövik. Szükség van erre, mert egy orvosi altatás, elszállítás százezres nagyságrend. Vágóhidak nélkül sajnos sokan kevésbé profi módszerekhez fordulnának, aminek az állat szívja meg a levét.

    Az alaphelyzethez visszatérve – lehet, hogy kicsit bolondos az a lány, de nem ismerjük a hátterek. Vágóhídra nem akarta küldeni, mert fekete doboz számára, nem tudja hogy milyen lesz a ló utolsó napja a halála előtti percig. A húst megtartani is reális döntés, ha nem vesszük a morális tabukat. És lehet egyfajta spirituális háttere is az egésznek. 10 évet élt szimbiózisban a lóval, most pedig az ő felelőssége, hogy levágja az állatot és gondoskodjon a húsáról. Ráadásul amíg vágja-főzi-süti, addig is alkalma van emlékezni, gondolkozni. Nem biztos, hogy annyira jó az a fajta nyugati szemlélet, hogy felejtsük el minél előbb a halottat, ne beszéljünk róla, tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna.

    Ugyanolyan gondolat az, hogy együtt éltél egy állattal, nevelted, gondoskodtál róla, és mikor már vége, akkor a férgeknek és enyészetnek hagyod hátra a testét. Bele lehet morális kreaációkat erőltetni, csakhogy a realitás az, hogy rohadni hagyni 150 kiló értékes húst legalább annyira visszás, mint megenni a háziállatodat. Minden csupán nézőpont kérdése.

    Macskát, kutyát enni tényleg egy fokkal erősebb tabu. Nincs hagyománya (csak a nagyon szegény helyeken, időszakokban fogyasztották), a húsuk sem értékes (kevés, tabu fogyasztani). Én úgy vagyok vele, hogy itt az érzelmi kötődés jóval nagyobb súlyt nyom a mérlegen. Ha egy lovam lenne, akkor lehet, hogy nem lenne ilyen egyszerű a helyzet.

    Az emberhúsos példa szerintem teljesen felesleges. Az a lány esete is csupán arra reagál, hogy bizonyos esetekben érdemesebb lenne elfelejteni a kettős mércét. Disznót, marhát, csirkét, nyulat megesszük, de a ló az tabu, mert félig háziállat. A hagyományos nomád népek is egy sorson osztoznak az állataikkal, mégis tiszteletadással levágják őket alkonyatkor, mert ez az életük rendje.
    Ha már jövünk az állatvédő moralitással, akkor nincs joga a napi húsevőknek ítélkezniük mások felett. Ma már a többség választhatja életformaszerűen a vegetariánizmust. Van kínálat, bárki dönthet úgy, hogy mérsékli a húsfogyasztást, ahol csak lehet. Hatalmas pazarlás folyik. Az elmúlt 50-100 év hozománya csupán a napi (szín)húsfogyasztás.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s