107. Watchmen és Madoka

Kinek az élete fontosabb 1 emberé vagy az összes többié? Nyilván csak egy kérdéssel lehet ezt eldönteni: Ki az az egy? Mert ha valaki más, persze, hogy a több ember élete többet kell, hogy érjen, mint 1-é. De mi van akkor, ha éppen te vagy az az egy, akinek ha nem is rögtön, de a rákhoz hasonlóan a szívedben elhatalmasodó negatív érzelmek hatására meg vannak számolva a hátralévő napjaid. És a világot csak az mentheti meg, ha átváltozol boszorkánnyá, és embereket ölsz addig, míg valaki meg nem öl téged. Az átváltozás pedig a felnőttéválás, mert te még gyerek vagy.
Gyakorlatilag a te kezedben van a te saját sorsod, és egyébként az egész világé. És nyilván az egész világba te is beletartozol, tehát ha az univerzum energiája mondjuk 10 év múlva fogy el, akkor neked is véget ér az életed, csak ezt meg nem tudod előre. Szóval tudnám még szaporítani a szót, de inkább lezárom ezt a gondolatot egy szóval: életösztön.
Azonban itt még nincs vége. Egy másik szempontból vizsgálja a kérdést a Watchmen, ahol a nagyobb jó, tehát 7 milliárd ember élete és/vagy a Föld bolygó élhetőnek maradása, érdekében az egyik hős (vannak, akik azt mondják tévesen, főgonosz) milliókat öl meg (New York lakosságát).
Neki lényegesen könnyebb a kérdést eldönteni, mivel nem magát kell megölnie, hanem másokat. Innen nézve tényleg gonosznak tűnhet, de a gonosz a nagyobb jó érdekében tesz rosszat vagy talán elsírja magát a tette súlyától? Nem.
Szóval a kérdést két nézőpontból megvizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a kevesebb ember élete kevesebbet ér, mint a többségé, kivéve, ha te is a kevesebbek közé tartozol.
Úgyhogy ha valaki megkérdezi, akkor ezért érdemes animéket nézni és képregényeket olvasni. Jó éjszakát gyerekek!
És ha nem akarnám ennyire leegyszerűsíteni a kérdést, akkor hozzátenném még, hogy változna-e a véleményed, ha a hozzád legközelebb álló személy élete is tőled függ (feláldoznád a saját életed érte vagy megölnéd azért, hogy mindenki más [beleszámítva téged is] élhessen).

Advertisements

83. Hello darkness, my old friend

Kitöltöttem egy kérdőívet, hogy megtudjam, mi lesz velem 10 év múlva (kíváncsi voltam). Ilyen kérdések voltak, hogy hányszor mégy enni, már a kérdést sem értettem, de étteremre gondolt. És ebből jött ki, hogy űrhajós leszek a NASA-nál… mikor olyan paraszt vagyok, hogy a betonúton szédülök, nemhogy űrhajózzak.

Aztán jött a mivel foglalkoznál Hollywoodban, ott kijött az egyetlen lehetőség, amivel biztos, hogy nem, a színészettel.

Ennek mi értelme van? Létezik-e olyan sötétség, mely hisz ezekben, vagy aki komolyan tud ilyeneket kitalálni? A választ mindannyiunknak önmagunkban kell keresni.

36. Svéd lány megette a lovát

Hírekkel nem szoktam foglalkozni, esetleg ilyen kevésbé hír értékűekkel, mint amilyen ez is volt.

The story so far: Egy svéd lánynak volt egy versenylova, akin ugye nyilvánvalóan, lovagolt. A lovat el kellett altatni, majd a lány megette.

Régen még nem szerették megenni az emberek a szeretteiket, legyen az állat vagy ember (lásd Full Metal Panic? Fumoffu és South Park megfelelő részeit), de a társadalom folyamatosan változik, ami jó (?). Indoka az volt, hogy mert az egészséges volt, a boltban meg egészségtelen ételeket szoktak árulni, én most felfedem teljes inkompetenciámat a témával kapcsolatban: Nem méreggel szokták az állatokat elaltatni? Mert amennyiben a válasz igen, akkor előfordulhat, hogy nem is volt már annyira egészséges. Olyan is volt, hogy ha nem eheti meg a saját lovát, akkor többet húst sem fog enni. Mivel nem kényszerítették rá, én azon az állásponton vagyok, hogy inkább nem ennék többé húst (egyértelműség kedvéért halat sem), minthogy megegyem a kutyám/macskám. A groteszk oldala a dolognak (átvezetve emberekre), hogy mennyivel kevesebb helyet foglalnának, ha minden temető helyett étterem lenne, és ha meghalna valamelyik rokonod, akkor meg tudnád enni, a maradékot meg hazavinnéd a kutyának, és temetés se lenne, csak halotti tor (új értelemben). Aztán jönnének a háborúk idején a gyorséttermek, ahol az özvegytől megkérdezik, hogy “itt fogyasztja, vagy elviszi?”. A lány is azzal védekezett, hogy a halottnak már mindegy. Ez alapján lehetne a névtelen katonákért bemenni majd azoknak, akik rákapnak a kannibalizmusra.

Szumma: Ahogyan a kor társadalma változik, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a közeli/távoli jövőben nem így fog hangzani ez a párbeszéd:
– Hallottam, mi történt. Részvétem.
– Köszönöm.
Hanem:
– Hallottam, mi történt. Milyen íze volt?
– Olyan, mint papónak.